Várok rád

Emlékszem.

Tudom együtt voltunk,

de aztán eltűntél.

Emlékszem.

Karod lágyan átölelt,

Hangod simogatott, 

mint a tavaszi szél.

Emlékszem.

Együtt voltunk,

szárnyaltunk tűzben égve, 

boldogan.

Emlékszem ránk, 

és hiányod fáj, 

szívemet mardossa úntalan.

Merre vagy? 

Kérdem, s

kereslek nappal és éjszakákon át,

Merre vagy?

Én itt vagyok, és várok rád.

Tudom egyszer rám találsz.

North Berwcik, 201 majus 2