Reménytelenül

Fáradtan ülök,

magamban.

Nem hiszek már

a szavakban.

Nem vagyok kíváncsi

a miértre,

S nem érdekel már

az okosok beszéde.

Nem hiszem, hogy

meg lehet menteni

a világot,

Nem hiszem, hogy

lehet jobb világ,

mint most.

Magam vagyok,

fáradtan ülök, s

talán bele is őrülök.