Hajlamosak vagyunk hinni a jól eladott propagandának legyen az BÁRmilyen terület....és akkor főleg amikor "sebezhetőek" vagyunk....
MAGADBAN/MAGADNAK HIGGY! Az ÉRZÉKELÉS-ben....ami nem keverendő össze az érzéssel....(hatodik ÉRZÉK, nem érzés)
Csak egy másik bölcs mondás lényegre törően … “A tudás csak akkor ér valamit ha használod”.
Van úgy hogy az kell, hogy fald a könyveket tanfolyamokat és ez is rendben van, ez szólít… azért nézd meg, hogy aztán használod-e, “feldolgoztad-e” – mert, hogy nem mindent kell használnod… valamikor azért mész egy helyre hogy tudd azzal többet nincs dolgod … - és teljesebbé, gazdagabbá, könnyebbé, boldogabbá teszi-e az életedet. ( könnyebb nem azt jelenti, hogy lógathatod a lábad az örökké valóságig…, a boldogabb nem azt jelenti, hogy 24 órában nevető görcsöd van… a gazdag nem kizárólag a bankszámládra és a milliókra vonatkozik… persze egyik sincs kizárva és nem is kizárólag ezekre gondolok amikor ilyen szavakat használok….)
Na de térjünk vissza az eredeti címhez… bár a lényeg ott van az elején. Akkor be is fejezhetem….
Azért egy kicsit irok… nincs jobb dolgom 😊
Arra edzenek minket már születésünk ( születés előtt?) – től fogva, hogy fogadjuk el a “nagyobbak” véleményét, igazát… A szülők az istenek, a tanárok , az orvosok, az ügyvédek, történészek…. tudják a tutit, még meg is tanuljuk – kell – különben nem vagyunk jók semmire… ha nincs érettségink, diplománk, egzisztenciánk, TVnk minden szobában… oké... az írói túlzás eszközével élek… vagy nem… ?😊
Szóval hiszünk mindenkinek…. csak MAGunknak nem. Direkt nem "szív"-et használok… a szívhez legtöbben érzéseket – szomorú, vidám, csalódott, mérges – társítanak. Az érzések az ÉRZÉKELÉS “lefordítása" egy ész/logika szintjén érthető nyelvre és ezért tévútra vezethet, nem a teljes képet mutatja meg, hanem elfedi azt a múlt, a hitrendszerek – tanult, örökölt, tudatalatti…- ködével és így azoknak megfelelően reagálsz…
Akkor mi az ÉRZÉKELÉS?
Amit nem magyarázgatsz észérvekkel, ami talán nem is logikus… az, amikor belépsz egy helyre és inkább kimennél abban a pillanatban. Az, amikor gyerekként nem akartál megölelni egy idegent vagy akár egy rokont, mert érezted az energiát ami körül “lengi”. Az, amikor elolvasol egy csoport felhívást, könyv, tanfolyam címet, ami csupa olyan szóból áll ami hív, amit te is használsz, aztán oda mész, megveszed ... talán csak el száll a jókedved, vagy esetleg egy idő után kis hányinger kerülget, vagy más napra annyira megfekszi a gyomrodat ami történt, amit olvastál, hogy másnap reggel kidobod a "kisvöröset"…(nem ez most nem írói túlzás)
Mi segíthet ha nem hiszel a kis apró jeleknek amit kapsz….?
Kérdezz a témáról, hozd fel a kétségeidet az adott elméletről, módszerről.
Mondhatnád, hogy ez vita kezdeményezése… igen ha valaki azt akarja, hogy neki legyen igaza az vitatkozni fog… vitának fogja fel… sőt talán támad is, hogy itt nem támadjuk egymást, hanem egymást támogatjuk, elfogadjuk… És nálad pedig talán máris felugrik a PTSD, amikor gyerekként próbáltál kérdést feltenni, hogy de miért, mikor neked …vagy nem akartál valakinek a párja lenni mert sz@rul érezted magad mellette vagy amikor megkérdezték miért te alkalmaztad ami a szívemen az a számon módszert... és a felnőttek máris megbüntettek, letámadtak a szemtelen, neveletlen és egyéb szavakkal..oh a tiszteletlent majdnem kihagytam pedig a “kedvencem”
(Igen, elismerem imádok “tiszteletlen” lenni azokkal az emberekkel akik elvárják a tiszteletet, és még képmutatók is… érzékelek minden hazugságot egyre jobban és nem kell testbeszédet olvasnom…és fogalmazzunk úgy …nehezem viselem)
Mindenki más, más világ, más dolgok működnek a számára. Ez nem zárja ki azt, hogy nézőpontokat, meglátásokat megoszthass és esetleg még meg is fontolják az azonnali elutasítás és ellenérvek felhozatala nélkül. Aztán mindenki eldönti mit használ fel egy ilyen nyílt, őszinte és elfogadó helyzetből.
( ezt gyakorlom a TeRe-FeRe közösségben... nézz be ha van kedved)
Elfogadó, támogató, szeretet… ezeket a szavakat mindenki használja. Lehet fegyverként és lehet az eredeti jelentése szerint… nem a szó tehet róla… Te tehetsz magadért azzal, hogy tudod, - mert érzékeled és hiszel magadnak, - mi az igaz.
Sajnos (néha nekem is jól jönne...) nincs egy fix forgatókönyv, hogy aztán mi legyen… mi a “megoldás”… mindig más… Talán két dolog ami ugyanaz “Minden csak egy érdekes nézőpont”, ne vegyél magadra semmit..., se azzal, hogy egyetértesz, se azzal hogy ellentmondasz (ha ezt bővebben szeretnéd nézz körül az oldalon ) “vagy igazad van vagy boldog vagy” (Gary M. Douglas)
Nem szeretném újra leírni ezért ide rakom a linket … ugyanaz másképp…“Mindehol, ahol kontrollálnak, megfélemlítenek, elfojtják a MAGad igazát, ami boldoggá tesz, ami könnyű életet ad, ami egészséget, növekedést nyújt. amiről tudod, hogy az "kell" neked, arra "kell" menned....”
xxxx
Zárásként egy saját, egyéni véleményt szeretnék megosztani…és azt is elismerem, hogy egyedül álló anyukaként (az egyedül álló anya az akinek mindent is meg kell oldani, amíg a másik nem akarja, képes… rá) nem egy semleges terület a számomra.
Még valami, nem kőbevésett dolgokban kell gondolkodni… csak nézzünk rá egy kicsit…
Kérdés: Mennyi olyan spirituális, holsztikus tanfolyammal, kezeléssel, csoporttal találkoztál ami tárt karokkal várja a gyerekeket kortól függetlenül?(mennyi olyannal ami ha nem is zárja ki nyíltan de nem tanácsolják)
Hallom az indokokat, hogy dehát gyerek zsivajban nem lehet meditálni, tanulni, nem minden gyerekfülnek való …… és ha otthon pl. meditálni, tanulni vagy olvasni akarsz, akkor az utcátokban folyó építkezés leáll mert neked csönd kell... az életedben sem járkálnak lábujjhegyen körülötted, hogy te nyugodj maradj… , de igen értem is.
Azt viszont, hogy legyen egy kis rész a gyerekeknek ahol ők is játszhatnak azt nem.
Eddig EGY olyan “céggel” találkoztam, ahol nem kizárják a gyermekeket a tanfolyamokról ÉS a kezelésekről hanem, sőt... tárt karokkal fogadják őket. Szabadon mászkálhátnak, és még kérdezhetnek is magától az előadótól…
(én is ezt az irányt vallom és gyakorlom...)
Nem szeretek dobálózni a régen így volt – tal… Itt azért leírom …Régen hogy tanultak a gyermekek az életről, a feladatokról? Fonókban, kukorica morzsoláskor, aratáskor.. ott volt az apraja-nagyja benne éltek, a részei voltak…Most sokszor kizárjuk őket még ( nem elég, hogy 8/9-15/16/17ig iskolában - "GYERMEKLERAKATOKBAN" vannak, könyvajánlás: M. Ende- Momo ) azokból a dolgokból is amikben ők a legjobbak! Aztán néhány év múlva csodálkozunk, hogy a jóga helyett a füves cigit, a kétes bandázást választják és persze nem érjük egymást.
A gyermek egy CSODA és ezt a csodát zárjuk ki onnan, ahol csodákban hiszünk állítólag.
.jpg)
