Kezdjük egy találós kérdéssel... "Él egy házban három fiú, mindegyik más-más formázatú, de ha meg akarod különböztetni őket, mindhárom egyformának tetszik előtted. Az első nincs itt, csak eztán jön haza. A második nincs itt, már elment valahova. Csak a harmadik, a legkisebb köztük, van itt, ha ő nincs, a másik kettő nem létezik. S úgy van meg a harmadik, akiről szó van, hogy az első a másodikká változik valóban. Ha meg akarod nézni, úgy nézheted, mindig csak egy van, s látszik testvéreinek! Mondd meg: vajon egy ez a három? Vagy csak kettő? Vagy egy se – válaszod várom! Gyermekem, hogyha a nevüket tudod, ismersz három hatalmas uralkodót. Közösen nagy birodalmat urallanak –ők maguk is az! Benne hasonlatosak."(Michel Ende - Momo)

De honnan tudod, hogy mi a jó időzítés, hogy mikor minek jön el az ideje.... ÉRZED. És jöjjön egy másik idézet: "– Üdvözöllek a Seholsincs-házban. Engedd meg, kicsi Momo,hogy bemutatkozam.  Hora mester vagyok  Secundus Minutius Hora.– Igazán vártál engem? – kérdezte ámulva Momo.– Persze hogy vártalak. Külön elküldtem Kassiopeia nevű teknősbékámat, hogy vezessen ide. Mellényzsebéből elővette lapos, gyémántdíszítésű zsebóráját, s fölpattintotta a födelét.– Rendkívüli pontosságal érkeztél – állapította meg mosolyogva, s odatartotta az órát Momo elé. Momo látta, hogy a számlapon se mutató, se szám, csupán két nagyon-nagyon finom spirál, ami elellentétes irányban forgott lassan egymás fölöt. A helyeken, ahol a vonalak metszeték egymást,olykor parányi pontok villantak föl. – Ez a csillagórák mérője – mondta Hora mester. – Megbízhatóan mutatja a ritka csillagórákat. Most épp egy olyan kezdődik. – Mi az, hogy csillagóra? – kérdezte Momo. – Nos, vannak a Föld forgásában ritka pillanatok – magyarázta Hora mester –, amikor megesik,hogy valamenyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együtműködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha valaki, aki érti, fölismeri őket, nagy dolgok esnek a világon.– Talán azért – kérdezte Momo –, mert kell hozá egy ilyen óra? Hora mester mosolyogva a fejét rázta.– Maga az óra nem használna senkinek. Olvasni is kell tudni róla."(Michel Ende - Momo)

Az érzed azt ne az érzelmeiddel (szomorú, vidám, dühös,...)kapcsold össze, hanem az érzékeléssel. Az érzelmeid az érzékelésed "alacsonyabb" megnyilvánulásai.

Sajnos az évezredek alatt leszoktattak, vagy is inkább szánt szándékkal eltiltottak az érzékelésünk használatától. A jó hír, hogy soha nem tudják elvenni. A másik jó hír, hogy az Univerzum, magunk sokféle emlékeztetőt, tudástárat "rejtett" el, amit ha megnézünk elkezd visszatérni az emlékezetünk, az érzetünk, az eredendő tudásunk.

És amint használjuk ezeket, hallgatunk magunkra életünk átalakul egy könnyed, boldog utazássá az öröm, a bőség folyamatos áramában.

Milyen emlékeztetőkre, tudástárra gondolok? Velünk vannak a mesék, nem csak népmesék, de akár filmek is. Itt vannak a számok és a magyar nyelv. Persze ezeket is sokféleképpen lehet magyarázni. De ha figyelsz magadra, akkor amikor olvasol, hallgatsz valamit érezni fogod, hogy igaz-e. Az igaz az mindig könnyedséggel tölt el, szabaddá tesz( a hamisság pedig "rosszul léttel", vagy olyan mintha rád nehezedne valami, félelmet kelt, bezár... )

Beszélgetnél hasonló dolgokról? Szeretettel várunk a TeRe-FeRe közösségben, aminek Facebook csoportját itt találod.

A történetből több online esemény is létrejött. Az első: Mindennek eljön a maga ideje... Ha van kedved nézz körül a Facebook oldalamon is.

Találhatsz több posztot, mesét az oldalon itt.

Ha biztosra szeretnél menni, iratkozz fel erre az oldalon a hírlevélre ... a social media néha akadozik.

Készült egy kis mese könyv is Kalandok Fényországban címmel

Legyen Csodás napod

Szeretettel

Angelika