Van úgy, hogy az írók, költők hasonlatokhoz fordulnak segítségért, hogy jobban ki tudják fejezni érzéseiket. Olyankor is hasznos ez a módszer, amikor nehéz konkrét mondatokkal elmagyarázni valamit. Így van ez a mostani témával is...

Jöjjön a rövid kis "történet" .

Egy ember a sötét rengetegben bele esett egy mély gödörbe és ráadásul jól meg is ütötte magát. Csak ült ott, néha egy nagyot jajongott.

Egy vándor ment arra fáklyával a kezében és hátizsákkal a hátán, ami tele volt olyan szerszámokkal amikre a vándorlása során szüksége lehetett. Meghallotta az ember hangját és a fáklyjája fényében meglátta a mély gödröt. Köszönt az embernek, kérdezte mi történt, meghallgatta. Ajánlott vizet, ételt, hogy majd attól erőre kap. Az rmber elfogadta. Majd mikor már jó idő eltelt megkérdezte ki akar-e jönni, mégis csak jobb erre feljebb mint ott ücsörögni a sötétben és akad is néhány szerszáma amivel ki tud jutni. Az ember sűrűn bólogatott, persze kiszeretne jutni és épp és egészéges úgyhogy minden rendben. A vándor a gödör fölé tartotta a fáklyát. A fényénél láthatóvá váltak apró rések, kitüremkedések a falban. Elmondta az embernek, hogy ő tartja a fáklyát ő pedig kapaszkodjon fel a réseken. De az ember nem látta a réseket. Ekkor a vándor több fáklyát gyújtott. Az erdőben nappali világosság lett. De sajnos a gödör mélyén az ember csak rázta a felyét. " Nincs itt semmi kapaszkodó".

A Vándor arra gondolt mégsem hagyhatja itt pusztulni ezt az embert. A táskájában volt egy erős kötél. " Nézd oda kötözöm egy fához, ledobom a végét és feltudsz mászni rajta, hiszen jó erőben vagy, kezed, lábad épp."

Ahogy a kötél leért a gödör aljára az ember megfogta a kötelet, de ahogy kezdett volna mászni a kötél valahogy mindig kicsúszott a kezéből. "Nem jó ez a kötél" kiáltotta.

A vándor tett még egy utolsó próbát. Kösd a derekad köré és segítek felkapaszkodni. Az ember dereka köré csavarta a kötelet, de ahelyett hogy elindult volna felfelé kapaszkodni , leült a gödör aljára és azt mondta itt minden rendben, jól vagyok itt.

A vándor mérgelődött egy kicsit.. " Nem azt mondtad ki akarsz jönni? ... ott vannak a rések a falban használhatnád, ott van a kötél felmászhatnál...Hát akkor maradj ott... Isten veled, minden jót."

Azzal hátára vette hátizsákját, kezébe vette a fáklyát és folytatta útját. (igen a kötél ott maradt)

Hogy mi történt az emberrel?

Talán azt gondokta magában még ennek a vándornak all feljebb...mit képzel ez magáról..

Talán örökre ott ragadt de boldogan élt hiszen számára minden rendben volt.

Talán elkezdett éhezni és fázni és segítségért kiabált és talán arra ment valaki...

Talán elkezdett éhezni és fázni és megfogta a kötelet...

De még az is lehet, hogy leült a gödör aljába, a kis ujját sem mozdította és egyszercsak arra ébredt hogy az éden kert fája alatt fekszik.

Beszélgetnél? Szeretettel várunk a TeRe-FeRe közösségben, aminek Facebook csoportját itt találod.

Hogy miben és főleg hogyan tudnék hozzájárulni a mindennapjaidhoz azt ebből az írásból is megtudhatod.

Találhatsz több posztot, mesét az oldalon itt.

Ha biztosra szeretnél menni, iratkozz fel erre az oldalon a hírlevélre ... a social media néha akadozik.

Készült egy kis mese könyv is Kalandok Fényországban címmel

Legyen Csodás napod, Szeretettel

Angelika