"...Tudod, Momo” – mondta ilyenkor például – „úgy van az, hogy némelykor igen hosszú utca van az ember előtt. Ilyenkor azt gondoljuk, olyan borzasztó hosszú az utca, hogy soha nem végzünk vele, bizony, ezt gondoljuk.”Egy darabig csendben nézett maga elé, majd így folytatta:„És akkor elkezdünk sietni. Egyre jobban sietünk. Ahányszor felnézünk, megállapítjuk, hogy egyáltalán nem lett kevesebb, ami még előttünk áll. Még jobban igyekszünk, elkezdünk félni is, a végén pedig nem bírjuk szusszal és abba kell hagynunk. És az utca még mindig ott nyújtózik előttünk. Így nem szabad ezt csinálni.”Egy kicsit elgondolkozott. Aztán tovább beszélt:„Sosem szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő levegővételre, a következő seprűvonásra. És mindig csak a következőre.”Megint elcsendesedve gondolkozott, mielőtt hozzátette:„Akkor örömöt szerez, ami fontos, és akkor jól csináljuk a dolgunkat. Ennek így is kell lennie.”És egy újabb hosszú szünet után így folytatta:„És akkor egyszer csak észrevesszük, hogy lépésenként az egész utcát megcsináltuk. Észre se vettük, hogyan, és nem fogytunk ki a szuszból.”Bólintott, és végül így szólt:„Ez fontos.”..."

-Michael Ende: Momo-

"Amikor úgy érzed már nem bírod, akkor tégy meg még két lépést..."

Itt egy írás erről is...

https://kallaied.wixsite.com/.../a-cel-elott-adj-bele...

Beszélgetnél hasonló dolgokról? Szeretettel várunk a TeRe-FeRe közösségben, aminek Facebook csoportját itt találod.

Hogy miben és főleg hogyan tudnék hozzájárulni a mindennapjaidhoz azt ebből az írásból is megtudhatod.

Találhatsz több posztot, mesét az oldalon itt.

Ha biztosra szeretnél menni, iratkozz fel erre az oldalon a hírlevélre ... a social media néha akadozik.

Készült egy kis mese könyv is Kalandok Fényországban címmel

Legyen Csodás napod, Szeretettel

Angelika