Kópakonan, a fókanő legendája a Feröer-szigetek egyik legismertebb története, tele szomorúsággal. A fókákról korábban azt hitték, egykori emberi lények, akik önként keresték a halált az óceánban. Évente egyszer, a tizenkettedik éjszakán megengedték nekik, hogy a szárazföldre jöjjenek, levetkőzzék bőrüket, emberként szórakozzanak, táncoljanak. Egy fiatal halász a Kalsoy sziget északi részén fekvő Mikladalur faluból, azon töprengett, vajon igaz-e ez a történet, ezért elment és lesben állt a parton ezen az éjszakán. Látta, ahogy a fókák tömegesen érkeznek a part felé úszva, felkapaszkodnak a kövekre, leveszik és óvatosan a sziklákra fektetik a bőrüket, ami nélkül ugyanúgy néztek ki, mint a normális emberek. A férfi, akinek megtetszett az egyik csinos fókalány, közelebb osont és ellopta a bőrét, hogy ne tudjon visszamenni a vízbe. A fókák egész éjjel táncoltak, de amint elkezdett előbújni a nap, az összes sietett a bőréért. A lány, mikor meglátta a férfi kezében a sajátját, kétségbeesetten könyörgött neki, hogy adja vissza, de reménytelen volt minden próbálkozás, a férfiben túl erős volt a vágy, kénytelen volt elmenni vele a tanyájára.
A halász sok éven át magánál tartotta a lányt, arra kényszerítette, hogy a felesége legyen, és több gyermeket is szüljön neki. Egy ládába zárva tartotta egykori fókabőrét, amihez egyedül neki volt kulcsa, amit az övére erősített láncon tartott. Egy nap, miközben társaival halászott, észrevette, hogy otthon hagyta a kulcsot. „El fogom veszíteni a feleségemet!” – kiáltotta a többieknek. A férfiak behúzták hálóikat, és amilyen gyorsan csak tudtak, visszaeveztek a partra, de mire megérkeztek a házhoz, a gyerekeket már egyedül találták. Apjuk tudta, hogy az anyjuk nem fog visszatérni, mert eloltotta a tüzet és elrakta az összes kést, hogy a kicsik ne tegyenek kárt magukban, amíg egyedül vannak. A nő a partra érve felvette a fókabőrt, belevetette magát a vízbe, ahol felbukkant mellette egy bikafóka, aki sok éven át szerette őt, és még mindig várt rá. Amikor gyermekei (akiket a mikladaluri férfinek szült) később lementek a partra, egy fóka bukkant elő, aki a szárazföld felé nézett. Mindenki azt gondolta, a gyerekek anyja, Selkie figyeli őket.
Bár sokan eddig mesélik a hihetetlen szerelmi történetet, a legenda itt nem ér véget, sőt, a folytatás sokkal drámaibb. Egy nap a mikladaluriak azt tervezték, mélyen bemennek a túlsó part egyik barlangjába, hogy levadásszák az ott élő fókákat. Az indulás előtti éjjel a férfi álmában megjelent a fókává vált felesége, és azt kérte tőle, hogy a vadászaton ne ölje meg a párját, a nagy bikafókát, aki ott fog feküdni a barlang bejáratánál, és a fókakölyköket se bántsa a barlang mélyén, mert ők gyermekei. A férfi nem tulajdonított jelentőséget az álomnak, csatlakozott a vadászokhoz, megölték az összes fókát, majd a fogást felosztották egymás között. Ő is megkapta a maga részét a nagy bikafókából, valamint a kölykök elülső és hátsó uszonyait.
Este, amikor a nagy fóka feje és a kicsik végtagjai főttek vacsorára, hatalmas csattanással nyílt az ajtó, megjelent a fókanő rémisztő troll képében. Beleszagolt a vályúkban lévő ennivalóba, és átkot kiáltott: „Itt fekszik a férjem feje széles orrlyukaival, Hárek keze és Fredrik lába! Bosszút állok a mikladaluri embereken! Addig fogtok a tengerben meghalni és a hegyekről lezuhanni, amíg annyi halott nem lesz, hogy egymás kezét megfogva körbeérjék a szigetet!" Amint kimondta ezeket a szavakat, hatalmas mennydörgés kíséretében eltűnt, soha többé nem látták. De sajnos ma is, időről időre megtörténik, hogy Mikladalur falubeli férfiak megfulladnak a tengerben vagy lezuhannak a sziklák tetejéről, így félő, hogy az áldozatok száma még mindig nem elég nagy ahhoz, hogy körbeérjék a szigetet.

Beszélgetnél hasonló dolgokról? Szeretettel várunk a TeRe-FeRe közösségben, aminek Facebook csoportját itt találod.
Hogy miben és főleg hogyan tudnék hozzájárulni a mindennapjaidhoz azt ebből az írásból is megtudhatod.
Találhatsz több posztot, mesét az oldalon itt.
Ha biztosra szeretnél menni, iratkozz fel erre az oldalon a hírlevélre ... a social media néha akadozik.
Készült egy kis mese könyv is Kalandok Fényországban címmel
Legyen Csodás napod, Szeretettel
Angelika